Ez a lakás nem való bárkinek.

Kell hozzá valami különcség, ahogyan a lakás is különc a maga nemében.

Belső két szintes, 79 nm-en, és aki birtokolja, az birtokol egy olyanfajta szabad életet, amit csak irigyelni lehet.

A hazaérés nagyon könnyed, nem kell átmenni ezen a (jelenleg) nem túl szép udvaron, csak a kapu, aztán balra és kezdődik is az a kis birodalom, ami az ajtó mögött van.

Mintha egy fa házikóba lennénk, annak minden bájával. És ez az érzet még akkor is megmarad, ha nem ragaszkodik a fa színéhezhez, átfestheti valamilyen a saját lényéhez közelebbivel (pl. olíva, esetleg tojáshéj, vagy a szürke 50 árnyalatából egy) attól még tágasabbnak hat majd és minél inkább a magáévá válik.

Az alsó szint egy légtér (konyha + nappali) és itt van még egy plusz wc kézmosóval, hogy a nagy fürdőszoba megmaradjon az intim használatra.
Elég tágas ez így, kényelmesen elfér akár egy 10-12 tagú baráti társaság is itt, ráadásul nem fognak lekopogni a hangosabb zene miatt, hiszen a felső szint is ide tartozik.

A felső szint a hálószint, fürdővel, gardróbbal, ahogy ez egy kozmopolitán életet élő fiatalhoz dukál.

Azért írom az épületre, hogy nem szép, mert az igazság ez.

A tetőteret viszont már eladták, cserébe a ház felújításáért, így vannak biztató jelek arra, hogy a jövőben ez szép is lehet, bár biztosat még nem tudunk erre vonatkozólag.
Mindenesetre az itteni vehemens közös képviselő rajta van az ügyön.